Van tovább!

Mítoszok és tévhitek a prosztatarákról

  • A prosztatarák az idős férfiak betegsége.

Tény, hogy az életkor előrehaladtával nagyobb az esély a prosztatarák kialakulására (a betegek 65%-a 65 évesnél idősebb), a daganat azonban fiatalabb korban is jelentkezhet.

  • Ha semmi panaszom nincs, nem lehetek prosztatarákos.

Ez veszélyes tévhit, hiszen épp a prosztatarák az egyik olyan onkológiai betegség, mely az esetek többségében semmilyen tünetet nem okoz. Az is előfordulhat, hogy a beteg észre sem veszi a prosztatarák valamely figyelmeztető tünetét, vagy azt – tévesen − más betegségnek vagy az öregedés elkerülhetetlen velejárójának tulajdonítja. Gyakori, hogy az orvos rutinvizsgálat során észleli a betegség első jeleit.

  • A prosztatarák lassan növekvő daganat, ami miatt nem kell aggódni, hiszen még senki nem halt bele a prosztatarákba.

Ez egyes esetekben valóban így van, a betegség a beteget élete végéig elkíséri, és a halál egészen más, a prosztataráktól független okból következik be. Vannak ugyanakkor a prosztataráknak sokkal veszélyesebb, agresszív formái is. Speciális szövettani vizsgálatok nélkül nem dönthető el, hogy adott esetben melyik formáról van szó, ezért minden esetben szükséges az orvosi kivizsgálás. Korai felismerés esetén jóval nagyobbak a gyógyulási esélyek, ezért is fontos a rendszeres szűrővizsgálat.

  • A prosztatarákra való hajlam nem öröklődik, ezért nem kell aggódnom, ha a közeli családtagok között már előfordult a betegség.

A betegség nem, de a hajlam öröklődhet. Azoknál a férfiaknál, akiknek családjában már volt/van prosztatarákos beteg, az átlagosnál nagyobb eséllyel kell számítani a prosztatarák megjelenésére.

  • A gyakori nemi érintkezés prosztatarákot okoz.

Korábban valóban azt gondolták, hogy a gyakori nemi életet élő férfiak körében gyakoribb a prosztatarák. A kutatások azonban azt bizonyították, hogy a magömlés nincs összefüggésben a prosztatarákkal.

  • A PSA-teszt onkológiai vizsgálat, a magas érték mindig rákot jelez, az alacsony érték biztosan kizárja a daganatot.

Ez tévedés. Bár a PSA- (prosztataspecifikus antigén) mérés a daganatdiagnosztika egyik első lépése, mellyel már korai stádiumban felfedezhető a betegség, ez a laboratóriumi módszer nem magának a daganatnak a kimutatására szolgál. A PSA nevű fehérjét a prosztata termeli daganat, gyulladás, fertőzés vagy jóindulatú mirigynagyobbodás esetén, így a magas érték sem feltétlenül rosszindulatú daganatot jelez (bár 50 ng/ml érték felett nagyon valószínű a daganat), illetve rák esetén (például túlsúlyos vagy elhízott betegeknél) sem mindig emelkedik a szintje. Biztos diagnózist a biopszia (szövettani vizsgálat) adhat.

  • A prosztatarák kezelése elkerülhetetlenül impotenciát és vizelettartási zavarokat okoz.

A prosztatarák terápiájában alkalmazott műtét és sugárkezelés valóban eredményezhet merevedési- vagy vizelettartási zavart, azonban messze nem igaz, hogy minden betegnél előfordulnak ezek a szövődmények. Hatásos módszerek állnak rendelkezésre a kezelés kapcsán felmerülő problémák megszüntetésére vagy enyhítésére.

PHHU/ONC/0714/0004a