Van tovább!

Nem lehetetlen együtt élni a diabétesszel

A diabétesszel nem könnyű együtt élni, de korántsem lehetetlen. A cukorbeteg egyesületek ebben komoly segítséget jelenthetnek, ugyanis támogatni tudják azt, hogy az érintettek tisztában legyenek a diabétesz jellegével, veszélyeivel, nem utolsó sorban pedig kezelésének fontosságával, lehetőségeivel.

Magyarországon 750 diagnosztizált cukorbeteg él, de mellettük 500 ezer olyan érintettről is beszélhetünk, akik diabéteszesek, de még nem tudnak róla. Hatalmas tömegről van tehát szó, nem véletlenül tartjuk népbetegségnek a diabéteszt.

„Ez a betegség egy krónikus állapot, nem gyógyítható, terápiájának lényege pedig az, hogy az érintettek elkerülhessék a belőle adódó szövődményeket. Azok ugyanis nagyon megkeserítik az életüket, tartós egészségromláshoz vezetnek” – mondja Füzesi Brigitta. A Cukorbetegek Budapesti Egyesületének elnöke kiemeli, hogy a diabétesz legmodernebb terápiái és a kezeléshez szükséges eszközök itthon is elérhetők, a betegek ellátását kiváló szakembergárda segíti. Ez azonban csak 30 százalékban elegendő ahhoz, hogy elérjék a célt, a többi a betegeken, azok életmódján múlik. Ennek oka, hogy a kezelés sikere nagymértékben függ a táplálkozástól, a mozgástól, az esetleges túlsúlytól és a stressztől. A betegség kialakulásában szintén több tényező közrejátszik, számítanak a genetikai adottságok is. Azaz ha valakinek a családjában már előfordult 2-es típusú cukorbetegség, akkor egyéni szinten is nagyobb a diabétesz kockázata – így az érintettnek sokkal jobban oda kell figyelnie az életmódjára.

Az érintetteknek elméleti és gyakorlati tudásra is szükségük van, az egyesületek ennek megszerzésében is segíthetnek
Az érintetteknek elméleti és gyakorlati tudásra is szükségük van, az egyesületek ennek megszerzésében is segíthetnek

Füzesi Brigitta kiemeli, hogy a betegek kezelése csak akkor lehet sikeres, ha a terápia jól be van állítva, az érintettek pedig jól képzettek, tudják, mivel állnak szemben. Ha ugyanis nem tapasztalják meg az életmódváltozásból adódó előnyöket és nem értik meg, mit miért kell megtenniük, akkor alkalmazni sem fogják, így viszont jelentősen romlik az alkalmazott terápia hatékonysága.

Az érintetteket Magyarországon elég jó betegszervezeti háló segíti: szinte minden településen működik olyan cukorbeteg egyesület, amely civil szervezettként tenni tud azért, hogy a betegek tájékozottabbak lehessenek, együtt tudjanak élni betegségükkel. Az érintetteknek elméleti és gyakorlati tudásra is szükségük van, az egyesületek ennek megszerzésében is segíthetnek. Utóbbi nagyon fontos, mert az egészségügyi rendszer ezt nem tudja megadni: sem idő nincs rá, sem emberi erőforrás. A tanulás egyéni szinten is nehéz, ugyanis a betegek jelentős része nem rendelkezik a betegséggel való együttéléshez szükséges egészségügyi ismeretekkel, és a mindennapi tevékenységek mellett kell ezeket elsajátítaniuk, ami segítség nélkül csak nagyon keveseknek sikerül. A módszertan elsajátítása ugyanakkor nagyon fontos, a közösségek ebben is segíthetnek.