Van tovább!

Petefészekrák ellen nehéz a küzdelem

A világon évente közel negyedmillió nő betegszik meg petefészekrákban, ez a nyolcadik leggyakoribb rosszindulatú daganat. Gyakoriságát jól mutatja, hogy 70 nő közül egynél kialakul petefészekrák élete során. Mivel a nőgyógyászati daganatok közül a legtöbb halálért ez a betegség felel, mielőbbi felismerése és kezelése nagyon fontos. Az előrehaladott petefészekrák terápiáját ma már biológiai terápia is segíti.

A petefészekrák kezelési lehetőségei mindig a betegség stádiumától függenek, így az, hogy az orvosok milyen lehetőéggel élnek, mindig attól függ, hogy a tumort mikor ismerik föl, illetve hogy a beteg hogyan reagál a kezelésre. A biológiai terápia nyújtotta lehetőség azoknak jelenthet segítséget, akik a petefészekrák előrehaladott formájával állnak szemben. Ezt a módszert jellemzően a kemoterápiával együtt alkalmazzák, a betegeknek pedig sok év után jelent új kezelési lehetőséget.

Első körben persze ezt a daganatot is műtéti úton próbálják kezelni: ez a legtöbb esetben kétoldali petefészek-eltávolítást és méheltávolítást jelent, a beavatkozás egyedül azoknál a fiatalabb nőknél lehet enyhébb, akiknél meg akarjuk tartani a termékenységet. Ilyenkor csak az érintett petefészket távolítják el, és a méh is marad a helyén. Ha a betegséget korán fedezik fel, akkor ez a beavatkozás önmagában is elégséges lehet, de előrehaladott esetekben komolyabb műtétre van szükség, és utána kemoterápia is következik.

petefeszekrak 22

A műtétet követő kemoterápiát első választású kezelésnek nevezik, és platina, valamint taxán kombinációjából áll. Az olyan előrehaladott eseteknél, ahol a betegnek már sok a hasvize, vagy a daganata túl nagy, első körben nem végezhető el a műtét, azt a kemoterápiának általában meg kell előznie. A petefészekrák általában jól reagál erre, de az esetek többségében a daganat kiújul. Ilyenkor újra kemoterápiára van szükség, aminek típusa a daganat kiújulásának sebességétől is függ.


Életmentő a szűrés

A rákstatisztikák gyakran használják az „5 éves teljes túlélési arány” fogalmat, amely hozzásegít az egyes daganatos betegségek hosszútávú kilátásainak jobb megértéséhez. A petefészekrákos betegek több mint a fele nem éli meg a diagnózistól számított öt évet sem. Miközben náluk ez az arány 45 százalékos, az emlőrákos nőknél ugyanez elérheti a 89 százalékot is. Ezt az igen rossz prognózist elsősorban a szűrés lehetőségének hiánya, valamint a jellegtelen tünetek okozzák. Ez az oka annak, hogy a betegséget jellemzően csak előrehaladott stádiumban fedezik fel, akkor, amikor kezelése már jóval nehezebb.